Gyermekkorban nagyon fontos, hogy ezek az érzelmi igények kielégüljenek. Ha ezek a szükségletek sérülnek, akkor alakulnak ki a sémák. Nézzünk meg egy példát. Ha a szülőkkel nem alakul ki biztonságos kötődés, mert elhanyagolóak, akkor később nehezen adunk másoknak bizalmat, mert azt tanultuk meg, hogy nem bízhatunk a másikban. Ha pedig sokat vagyunk másokhoz hasonlítva, és ezáltal sérül az önbizalmunk, akkor később saját magunk is elhisszük, hogy nem érünk annyit, mint a többiek. Hiába mondják később az ellenkezőjét a barátaink, a szeretteink, nem fogjuk elhinni nekik, ugyanis ezek a berögzült hiedelmek, sémák meghatározzák azt, ahogyan az életet látjuk és értelmezzük. A sémák tehát ezekből a régi nehéz érzésekből, emlékekből, gondolatokból alakulnak ki és nagyon igaznak, megkérdőjelezhetetlennek tűnnek, kiterjesztve őket az élet minden területére. Általuk "torzító szemüvegen" keresztül látjuk és értelmezzük az eseményeket, és ehhez a "szemüveghez" kialakított megküzdési stratégiákat alkalmazunk minden helyzetben. Azonban sem magunkhoz, sem a másikhoz, sem a helyzethez, sem a kapcsolathoz, valójában nem az a magatartásforma volna a megfelelő, mi azonban a séma alapján reagálunk.

A sématerápiás szemléletben folytatott segítő beszélgetések során felmérjük azokat a sémákat és megküzdésmódokat, amelyek már nem hasznosak az Ön számára, majd azon dolgozunk, hogy átírjuk ezeket. A cél az, hogy új, egészséges megoldásmódokat találjon, amelyek előreviszik Önt az életében.

​